Ez a kis fanfic is már régen született, egy kihívás játékra írtam, aminek témája azt volt, hogy Nigel és kaja, szóval én ezt alkottam.
Remélem, tetszeni fog :) Angolul a fanfiction.net oldalon olvashatod.
Remélem, tetszeni fog :) Angolul a fanfiction.net oldalon olvashatod.
Padlizsánkrém - L.Anikó
Syd mivel előző nap hamarabb végeztek, kora délután hazadobta Nigelt. Syd úgy döntött, hogy mindkettőjükre ráfér egy kis pihenés az előző zsúfolt hetek után. Nigel szinte alig hitt a saját fülének, amikor Sydney ekkora engedményt tett mindkettőjük számára. Nigel örömmel vette a szabad délutánt. Miután a szükséges dolgait elintézte, úgy döntött, hogy aznap este rendel valamilyen kínai kaját, s megnéz egy dvd-t. Már nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára ilyen estéje. Talán 3 vagy 4 hónapja? Syd mellett minden percük be volt táblázva, amit Nigel szeretett, de néha úgy érezte, hogy szüksége lenne néhány nyugodt órára. Lezuhanyozott, felvett egy világos farmert és egy mohazöld pólót. A hűtőhöz ment, kiemelt egy sört, majd kinyitotta. Az ital kellemesen hűsített a nagy melegben. Már éppen tárcsázta volna a kedvenc kínai étterme számát, amikor a mobilja hirtelen megszólalt, s ijedtében majdnem kiejtette a kezéből. A kijelző Sydneyt jelezte. Egy mosoly jelent meg az ajkán, s megrázta a fejét. Miért is gondolta, hogy Sydney kibír egy estét munka nélkül – tűnődött, majd felvette. Egyáltalán nem bánta volna, ha sürgős munkájuk akad, hisz szeretett Sydney közelében lenni.
-Hello Syd, hová indulunk? Mi az új ereklye, amit keresnünk kell? – kérdezte
Syd kissé értetlenkedve így szólt
-Ereklye? Nincs semmilyen ereklye, csak azt akartam kérdezni, hogy vacsoráztál-e már?
Nigel szeme kikerekedett a csodálkozástól
-Éppen most akartam rendelni - válaszolt.
-Arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved átjönni? Padlizsánkrémet csináltam egy kis görög salátával. Volna kedved segíteni? Talán együtt hamarabb leküzdenénk. Persze csak ha nincs valami forró randid ma estére.
Nigel hirtelen elpirult.
-Én … nem, nincs randim ma estére – jött a válasza, arra gondoltam, hogy te szeretnél egy szabad délutánt magadnak Syd…
-De én arra gondoltam, hogy a legjobb barátommal és társammal tölteném, ha volna kedve hozzá – mosolygott a telefonba Sydney.
-Hm…….hát tulajdonképpen… hm..
-Akkor 6-ra gyere át.
-De már elmúlt ½ 6 mondta Nigel.
-De persze, ha nincs kedved… mondta kissé csalódottan Syd.
-Nem, azaz igen, van kedvem, és át tudok érni addigra
-Akkor várlak – s Syd lerakta a telefont
Nigel újra egy pillantást vetett az órára, már majdnem ¾ 6. Biciklivel talán átér akár 10 perc alatt is – gondolta. Egy üveg bort vett ki a hűtőből, majd a hátizsákjába tette.
Mikor megérkezett Sydney majdnem az első csöngetés előtt kinyitotta az ajtót. Sydney elismerő pillantását érezte magán, majd megeresztett egy szégyenlős mosolyt. Nigel elővette a bort, majd Sydnek adta.
Kellemes beszélgetésbe kezdtek, s a hatalmas tál padlizsánkrém a friss rozskenyérrel és a görög salátával fokozatosan eltűnt – legfőképpen Nigel gyomrában. Habár Syd több alkalommal próbálta óvatosan figyelmeztetni Nigelt, nehogy túlzásba vigye az evést, de tudta, hogy Nigel gyengéje általában a gyomra (a vadászatokon pedig a bokája). Egy idő után Nigel már érezte, hogy kissé túlette magát, és a bor is kellemesen csúszott le a vacsora mellé, de úgy érezte, hogy nem lesz gond. Sydneytől kb. 11-kor jött el, s egész éjjel nem tudott aludni a gyomra miatt, csak egy-két órát, miután a gyógyszer elkezdett hatni. Másnap reggel elég rossz bőrben, karikás szemekkel és kissé megkésve érkezett az irodába. Még alig ült le, amikor Sydney kiszólt az irodából:
-Nigel!!!
-Megyek Syd – válaszolta, s lassan, kicsit émelyegve belépett Sydneyhez.
-Mi történt Nigel? Nem érzed jól magadat?
-De remekül vagyok – válaszolt Nigel.
-Pont úgy nézel ki – válaszolt Syd.
-Tényleg jól vagyok válaszolt az angol.
-Még maradt egy kis padlizsánkrém és saláta a hűtőmben, arra gondoltam, hogy … kezdte Syd, s a szeme sarkában egy mosoly jelent meg, de ajka komoly maradt.
-Syd, ki ne ejtsd előttem többé ezeket a szavakat! – mondta Nigel, de a mosoly már ott bujkált az ő szeme sarkában is, majd mindketten hangos kacagásban törtek ki, amely az egész irodában visszhangzott.
Claudia csinos szőke fejét bedugta az ajtón.
-Biztosan jól vagytok ti ketten? – kérdezte?
Syd és Nigel még mindig fuldoklott a nevetéstől. Claudia értetlenül megrázta a fejét, majd elmosolyodott, és visszatért az íróasztalához.
A nevetés még hosszan kihallatszott a lányhoz.
- Ti ketten!! – mosolygott Claudia, majd folytatni kezdte a gépelést.
Vége
Syd mivel előző nap hamarabb végeztek, kora délután hazadobta Nigelt. Syd úgy döntött, hogy mindkettőjükre ráfér egy kis pihenés az előző zsúfolt hetek után. Nigel szinte alig hitt a saját fülének, amikor Sydney ekkora engedményt tett mindkettőjük számára. Nigel örömmel vette a szabad délutánt. Miután a szükséges dolgait elintézte, úgy döntött, hogy aznap este rendel valamilyen kínai kaját, s megnéz egy dvd-t. Már nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára ilyen estéje. Talán 3 vagy 4 hónapja? Syd mellett minden percük be volt táblázva, amit Nigel szeretett, de néha úgy érezte, hogy szüksége lenne néhány nyugodt órára. Lezuhanyozott, felvett egy világos farmert és egy mohazöld pólót. A hűtőhöz ment, kiemelt egy sört, majd kinyitotta. Az ital kellemesen hűsített a nagy melegben. Már éppen tárcsázta volna a kedvenc kínai étterme számát, amikor a mobilja hirtelen megszólalt, s ijedtében majdnem kiejtette a kezéből. A kijelző Sydneyt jelezte. Egy mosoly jelent meg az ajkán, s megrázta a fejét. Miért is gondolta, hogy Sydney kibír egy estét munka nélkül – tűnődött, majd felvette. Egyáltalán nem bánta volna, ha sürgős munkájuk akad, hisz szeretett Sydney közelében lenni.
-Hello Syd, hová indulunk? Mi az új ereklye, amit keresnünk kell? – kérdezte
Syd kissé értetlenkedve így szólt
-Ereklye? Nincs semmilyen ereklye, csak azt akartam kérdezni, hogy vacsoráztál-e már?
Nigel szeme kikerekedett a csodálkozástól
-Éppen most akartam rendelni - válaszolt.
-Arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved átjönni? Padlizsánkrémet csináltam egy kis görög salátával. Volna kedved segíteni? Talán együtt hamarabb leküzdenénk. Persze csak ha nincs valami forró randid ma estére.
Nigel hirtelen elpirult.
-Én … nem, nincs randim ma estére – jött a válasza, arra gondoltam, hogy te szeretnél egy szabad délutánt magadnak Syd…
-De én arra gondoltam, hogy a legjobb barátommal és társammal tölteném, ha volna kedve hozzá – mosolygott a telefonba Sydney.
-Hm…….hát tulajdonképpen… hm..
-Akkor 6-ra gyere át.
-De már elmúlt ½ 6 mondta Nigel.
-De persze, ha nincs kedved… mondta kissé csalódottan Syd.
-Nem, azaz igen, van kedvem, és át tudok érni addigra
-Akkor várlak – s Syd lerakta a telefont
Nigel újra egy pillantást vetett az órára, már majdnem ¾ 6. Biciklivel talán átér akár 10 perc alatt is – gondolta. Egy üveg bort vett ki a hűtőből, majd a hátizsákjába tette.
Mikor megérkezett Sydney majdnem az első csöngetés előtt kinyitotta az ajtót. Sydney elismerő pillantását érezte magán, majd megeresztett egy szégyenlős mosolyt. Nigel elővette a bort, majd Sydnek adta.
Kellemes beszélgetésbe kezdtek, s a hatalmas tál padlizsánkrém a friss rozskenyérrel és a görög salátával fokozatosan eltűnt – legfőképpen Nigel gyomrában. Habár Syd több alkalommal próbálta óvatosan figyelmeztetni Nigelt, nehogy túlzásba vigye az evést, de tudta, hogy Nigel gyengéje általában a gyomra (a vadászatokon pedig a bokája). Egy idő után Nigel már érezte, hogy kissé túlette magát, és a bor is kellemesen csúszott le a vacsora mellé, de úgy érezte, hogy nem lesz gond. Sydneytől kb. 11-kor jött el, s egész éjjel nem tudott aludni a gyomra miatt, csak egy-két órát, miután a gyógyszer elkezdett hatni. Másnap reggel elég rossz bőrben, karikás szemekkel és kissé megkésve érkezett az irodába. Még alig ült le, amikor Sydney kiszólt az irodából:
-Nigel!!!
-Megyek Syd – válaszolta, s lassan, kicsit émelyegve belépett Sydneyhez.
-Mi történt Nigel? Nem érzed jól magadat?
-De remekül vagyok – válaszolt Nigel.
-Pont úgy nézel ki – válaszolt Syd.
-Tényleg jól vagyok válaszolt az angol.
-Még maradt egy kis padlizsánkrém és saláta a hűtőmben, arra gondoltam, hogy … kezdte Syd, s a szeme sarkában egy mosoly jelent meg, de ajka komoly maradt.
-Syd, ki ne ejtsd előttem többé ezeket a szavakat! – mondta Nigel, de a mosoly már ott bujkált az ő szeme sarkában is, majd mindketten hangos kacagásban törtek ki, amely az egész irodában visszhangzott.
Claudia csinos szőke fejét bedugta az ajtón.
-Biztosan jól vagytok ti ketten? – kérdezte?
Syd és Nigel még mindig fuldoklott a nevetéstől. Claudia értetlenül megrázta a fejét, majd elmosolyodott, és visszatért az íróasztalához.
A nevetés még hosszan kihallatszott a lányhoz.
- Ti ketten!! – mosolygott Claudia, majd folytatni kezdte a gépelést.
Vége