Ezt a kis fanfic-et egy régi, kedves angol barátnőmnek írtam a születésnapjára. Ő volt, az, aki a kis írásaimban segített, hogy angolul megfelelő nyelvhelyességgel jelenjenek meg a fanfiction.net-en. Ezt a kis novellámat is olvashatod ott angolul.
Augusztusi Hold - L.Anikó
Forró nyári éjszaka volt. A hold korongja fényesen beragyogta a csodálatos tájat. Nigel az ötcsillagos szálloda nászutas lakosztálya erkélyén állt, kezében egy pohár vörösbort tartott, szeme a távolba révedt. A langyos nyári szellő lágyan körbelengte a fiatal férfit, s a tenger hullámai a sziklához csapódtak, mely nyugtatóan és hűsítően hatott az éjben. Sydney és Nigel újabb ereklyevadászaton voltak, mely abban különbözött a korábbi vadászatoktól, hogy egyáltalán nem tűnt annyira kockázatosnak. Egy ismerősük segítette őket bejuttatni az elegáns társaságba, mint nászutas párt, akik különleges érdeklődéssel fordulnak a műtárgyak felé. Az ereklye egy felbecsülhetetlen értékű darab, Artemisz, a vadászat és a tisztaság görög istennőjének számszeríja volt. Sydneyt régi munkatársa tájékoztatta erről, aki meg szerette volna menteni valamely mohó magángyűjtőtől, hogy az Athéni Múzeum tulajdonába kerüljön. Az értékes műtárgy megszerzésére hatalmas összeget adott egy titkos támogató, s teljesen sima ügynek tűnt, hogy amikor a darab licitre kerül, a legmagasabb árat kell kínálniuk érte. Ma reggel érkeztek a szállodába, s úgy volt, hogy a vacsorát követően éjfélig tart a licit és a fő fogás Artemisz íja lesz. Sydney és Nigel ezért be kellett, hogy illeszkedjen a társaságba. Éjfél múltával az íjnak még mindig nem volt nyoma, s a licitet be is fejezték. Sydney a híres-hírhedt társaságban felfedezett néhány számára érdekes embert, s ezért úgy döntött, valamivel tovább marad.
Nigel már belefáradt az egész napos programba, s fáradtnak érezte magát, nem beszélve arról, hogy sikertelennek bizonyult a tipp, hiszen az íj egész este nem került elő. Nigel szmokingját meglazította, és kioldotta a nyakkendőt, s gondolatait tovább engedte szállni. Fél 2 elmúlt. Vajon, hol lehet Sydney? Biztosan összeakadt egy újabb Adonisszal, s boldogan flörtöl és cseverészik vele. Milyen csodálatos este van – gondolta. Bárcsak ne egy ereklyevadászat kellős közepén lennék. Nigel úgy érezte, hogy rá férne egy alapos szabadság. Az este és gyönyörű főnöknője társasága ebben a pillanatban összeegyeztethetetlen volt azzal, hogy csak munka céljából tartózkodnak itt. Ez az este egész másról mesélt a fiatal angol férfinak. Milyen csodálatos volna, ha csak saját szórakoztatásukra töltenék el ezt a pár napot kettesben Sydneyvel – tűnődött. Egzotikus szépségű főnöknője minden férfi számára egy volt a tökéletességgel. Sydney mosolya, szeme ragyogása már az első pillanattól rabul ejtették, örök láthatatlan bilincset kialakítva Nigelben. Miatta kelt föl reggel, s minden perc boldoggá tett, amelyet vele tölthetett. Habár érzelmeit gondosan titkolta, nagyon aggódott amiatt, nehogy ezt megtudja Sydney. Mindent megtett azért, hogy elrejtse érzelmeit. Nem tudta volna elviselni Syd hiányát az életéből. Egy kortyot ivott kezében tartott poharából. A legjobb évjáratú vörösborból rendelt a lakosztály számlájára, ahogyan nászutas párhoz illik, s tudta, Sydney is elégedett lesz a választásával.
Nigel a szemét lehunyta. Hallgatta a természet lágy hangjait, s maga elé idézte a csokoládészín hajú tüneményt. Sydney tökéletes alakját a zafírkék szaténruha lágyan körülölelte. A férfi lélegzete elállt, amint megpillantotta. Mosolya ragyogott, s szemében apró csillagok égtek, amint a lépcsőn lefelé elindult Nigel felé.
- Csodálatosan nézel ki Sydney – mondta, s elismerő tekintetével végigpásztázta a nőt.
Syd egy köszönő mosolyt villantott rá, majd belékarolt.
- Te is nagyon elegáns vagy ma este, Nigel.
Sydney halkan a szobába lépett. Az előkészített üres pohárba bort öntött magának, miközben figyelte az erkélyen kifelé révedő tanársegédjét.
Egy korty bort ivott. Remek választás – gondolta, majd Nigel felé indult. A poharát az erkély melletti ablak párkányára helyezte, majd közelebb lépett a férfihez, s karcsú, kecses karjait a férfi dereka köré fonta, majd állát a vállára tette, s a fülébe súgta
- Köszönöm, Nigel. Majd egy csókot nyomott a férfi arcára.
Nigel Sydney felé fordult, a sötét mandulavágású szemek és a mogyorószín szempár egy hosszú percre egymásba fonódott, majd a csöndet Nigel törte meg, kissé zavarodottan.
- Mit köszönsz nekem Sydney?
- Azt, hogy itt vagy velem – válaszolta, majd jobb kezével kisimította a hajtincset Nigel homlokából, ami a szemébe hullott, majd ujjaival végigsimított az arcán, s egy csókot nyomott az arca másik oldalára.
Nigel szorosan magához húzta Sydneyt, s néhány percig karjában tartotta, s végigsimított hosszú fényes haján, majd kicsit eltávolodott, tekintetük néhány hosszú másodpercig egybefonódott.
- Syd, tudod, hogy én mindig itt leszek neked. – Mondta, majd rámosolygott, s kortyolt egyet a borából.
Sydney szemében a csillagok még fényesebben ragyogtak, amint visszamosolygott rá.
- Tudom Nigel. Ez az egyetlen olyan dolog, amiben biztos vagyok. Majd egy halvány mosoly kíséretében a szájához emelte a poharát, s ivott egy kortyot.
Tekintetük újra egymásba kapcsolódott.
Az augusztusi hold beragyogta őket, és különleges fénybe öltöztette az erkélyt.
Forró nyári éjszaka volt. A hold korongja fényesen beragyogta a csodálatos tájat. Nigel az ötcsillagos szálloda nászutas lakosztálya erkélyén állt, kezében egy pohár vörösbort tartott, szeme a távolba révedt. A langyos nyári szellő lágyan körbelengte a fiatal férfit, s a tenger hullámai a sziklához csapódtak, mely nyugtatóan és hűsítően hatott az éjben. Sydney és Nigel újabb ereklyevadászaton voltak, mely abban különbözött a korábbi vadászatoktól, hogy egyáltalán nem tűnt annyira kockázatosnak. Egy ismerősük segítette őket bejuttatni az elegáns társaságba, mint nászutas párt, akik különleges érdeklődéssel fordulnak a műtárgyak felé. Az ereklye egy felbecsülhetetlen értékű darab, Artemisz, a vadászat és a tisztaság görög istennőjének számszeríja volt. Sydneyt régi munkatársa tájékoztatta erről, aki meg szerette volna menteni valamely mohó magángyűjtőtől, hogy az Athéni Múzeum tulajdonába kerüljön. Az értékes műtárgy megszerzésére hatalmas összeget adott egy titkos támogató, s teljesen sima ügynek tűnt, hogy amikor a darab licitre kerül, a legmagasabb árat kell kínálniuk érte. Ma reggel érkeztek a szállodába, s úgy volt, hogy a vacsorát követően éjfélig tart a licit és a fő fogás Artemisz íja lesz. Sydney és Nigel ezért be kellett, hogy illeszkedjen a társaságba. Éjfél múltával az íjnak még mindig nem volt nyoma, s a licitet be is fejezték. Sydney a híres-hírhedt társaságban felfedezett néhány számára érdekes embert, s ezért úgy döntött, valamivel tovább marad.
Nigel már belefáradt az egész napos programba, s fáradtnak érezte magát, nem beszélve arról, hogy sikertelennek bizonyult a tipp, hiszen az íj egész este nem került elő. Nigel szmokingját meglazította, és kioldotta a nyakkendőt, s gondolatait tovább engedte szállni. Fél 2 elmúlt. Vajon, hol lehet Sydney? Biztosan összeakadt egy újabb Adonisszal, s boldogan flörtöl és cseverészik vele. Milyen csodálatos este van – gondolta. Bárcsak ne egy ereklyevadászat kellős közepén lennék. Nigel úgy érezte, hogy rá férne egy alapos szabadság. Az este és gyönyörű főnöknője társasága ebben a pillanatban összeegyeztethetetlen volt azzal, hogy csak munka céljából tartózkodnak itt. Ez az este egész másról mesélt a fiatal angol férfinak. Milyen csodálatos volna, ha csak saját szórakoztatásukra töltenék el ezt a pár napot kettesben Sydneyvel – tűnődött. Egzotikus szépségű főnöknője minden férfi számára egy volt a tökéletességgel. Sydney mosolya, szeme ragyogása már az első pillanattól rabul ejtették, örök láthatatlan bilincset kialakítva Nigelben. Miatta kelt föl reggel, s minden perc boldoggá tett, amelyet vele tölthetett. Habár érzelmeit gondosan titkolta, nagyon aggódott amiatt, nehogy ezt megtudja Sydney. Mindent megtett azért, hogy elrejtse érzelmeit. Nem tudta volna elviselni Syd hiányát az életéből. Egy kortyot ivott kezében tartott poharából. A legjobb évjáratú vörösborból rendelt a lakosztály számlájára, ahogyan nászutas párhoz illik, s tudta, Sydney is elégedett lesz a választásával.
Nigel a szemét lehunyta. Hallgatta a természet lágy hangjait, s maga elé idézte a csokoládészín hajú tüneményt. Sydney tökéletes alakját a zafírkék szaténruha lágyan körülölelte. A férfi lélegzete elállt, amint megpillantotta. Mosolya ragyogott, s szemében apró csillagok égtek, amint a lépcsőn lefelé elindult Nigel felé.
- Csodálatosan nézel ki Sydney – mondta, s elismerő tekintetével végigpásztázta a nőt.
Syd egy köszönő mosolyt villantott rá, majd belékarolt.
- Te is nagyon elegáns vagy ma este, Nigel.
Sydney halkan a szobába lépett. Az előkészített üres pohárba bort öntött magának, miközben figyelte az erkélyen kifelé révedő tanársegédjét.
Egy korty bort ivott. Remek választás – gondolta, majd Nigel felé indult. A poharát az erkély melletti ablak párkányára helyezte, majd közelebb lépett a férfihez, s karcsú, kecses karjait a férfi dereka köré fonta, majd állát a vállára tette, s a fülébe súgta
- Köszönöm, Nigel. Majd egy csókot nyomott a férfi arcára.
Nigel Sydney felé fordult, a sötét mandulavágású szemek és a mogyorószín szempár egy hosszú percre egymásba fonódott, majd a csöndet Nigel törte meg, kissé zavarodottan.
- Mit köszönsz nekem Sydney?
- Azt, hogy itt vagy velem – válaszolta, majd jobb kezével kisimította a hajtincset Nigel homlokából, ami a szemébe hullott, majd ujjaival végigsimított az arcán, s egy csókot nyomott az arca másik oldalára.
Nigel szorosan magához húzta Sydneyt, s néhány percig karjában tartotta, s végigsimított hosszú fényes haján, majd kicsit eltávolodott, tekintetük néhány hosszú másodpercig egybefonódott.
- Syd, tudod, hogy én mindig itt leszek neked. – Mondta, majd rámosolygott, s kortyolt egyet a borából.
Sydney szemében a csillagok még fényesebben ragyogtak, amint visszamosolygott rá.
- Tudom Nigel. Ez az egyetlen olyan dolog, amiben biztos vagyok. Majd egy halvány mosoly kíséretében a szájához emelte a poharát, s ivott egy kortyot.
Tekintetük újra egymásba kapcsolódott.
Az augusztusi hold beragyogta őket, és különleges fénybe öltöztette az erkélyt.